Ma már könnyű leírni ezt a mondatot és könnyen beszélek róla, de akkor, amikor orvosi megerősítést kaptunk, akkor bizony ott, a rendelőbe elsírtam magam. Nem, nem a felelősség miatt, csupán egy kérdésem volt: „Soha nem fogja hallani a hangomat és nem mondhatom neki, hogy mennyire szeretem?”