Ügyfélszolgálat hétfőtől - péntekig 10-16 óráig:  +3620 3864069

Gosztola gyöngye

Mindig is csodálattal néztem az Őrségről készült fotókat és ezek láttán bakancslistás helyként szerepelt nálam.  Mindig is vonzott a hagyományok megismerése a természet csodája. Amikor pedig elérkezett a várva várt idő, boldogan csomagoltam be Chloéka táskáját és saját utazóinkat.  Tudatosan  úgy választottam időpontot, hogy az ősz varázslatos szépségeit is láthassuk.

A Gosztola Gyöngye Hotelbe foglaltam szállást, mert ez olyan központ helynek bizonyult, ahonnét a környéket is be tudjuk járni.  A kanyargós dombvidéken , az egyetlen útból álló kis falucska a fenyőerdők ölelésében található, a csend és nyugalom szigete. Aki szeret elvonulni a város zajától, annak kötelező ide ellátogatni, akár kutyával, akár anélkül.
Bár szemerkélő esőben érkeztünk, egy egy kicsit sem tántorított el bennünket attól, hogy a gyors kipakolás után azonnal felfedezzük a környéket. A Feng shui elvei alapján berendezett  kert azonnali indulásra késztetett. A “nevünkben a végzetünk” hirdeti a tábla , mely tovább irányított bennünket, hogy a saját névszámot, szívszámot, személyiségszámot megkeressük. Az erdő körül ölelt bennünket, Chloé izgatottan sétált az erdő mélyére. Este aztán a rengeteg élmény békés álomba ringatta a kis szerelmünket.
  Ő még nem tudta, hogy a következő nap is élményekben gazdag lesz, hisz Szalafő felé vettük az irányt. Útközben a főút melletti Bognár étteremnél megálltunk, a szokásos “kutya bejöhet?” kérdés után megnyugodva foglaltuk el asztalunkat.
  Utunk során sokszor megálltunk, mert az apró kis falucskák annyi kincset rejtenek. Meg akartam nézni egy olyan igazi fazekasműhelyet, ahol a régi hagyományokat megőrizve még mindig folyik a munka. Az út mellett találtunk is egy ilyen helyet, ahol a kedves tulajdonosok sokat meséltek a régi időkről., hisz a fazekasság az Őrség legnagyobb jelentőségű népi kismestersége. Az Őrségben a céhes iparok közül a gerencsérség, más néven a fazekasság, volt a legjelentősebb. Az őrségi edényeket hagyományos forma, fehér, zöld, sárga, barna szín és egyszerű díszítés jellemezte.A gerencsérek amellett, hogy földjeiken gazdálkodtak, termékeiket időszakonként Zalába, Somogyba szállították, ahol gabonára, babra és borsóra cserélték.

Magyarszombatfán a Fazekasház – egykor egy fazekascsalád otthona volt – jelenleg is tájházként működik. A helyi fazekashagyományok bemutatása mellett számos rendezvény helyszíneként is szolgál.  Jelképes belépődíj megvásárlása után Chloékával együtt körbejártuk az épületeket. A Fazekasház udvarán több melléképület is fel van állítva, amelyeket a különböző rendezvények céljára hasznosítanak. Egy Velemérből áthozott fazekasműhelyben például a látogatóknak mutatják be a korongozást, amit a bátrabbak ki is próbálhatnak. Egy nagyobb pajtában hagyományos fatüzelésű égetőkemence is van, amiben évente egy-két alkalommal égetnek is cserépedényeket. 

Annyi sok új élménnyel gazdagodtunk, hogy egy jól eső vacsora után visszatértünk Gosztolára, mert nem akartunk mindent egy napra sűríteni, hisz egy következő élménydús nap várt ránk.
Szalafő és Pityerszer volt a következő napi célunk, nem csalódtunk az élmények tekintetében. Nevét az itt eredő „Szala” folyóról kapta. (Jelentése: a Szala forrásvidék, régiesen: Szalafej.) Hét szerből áll a falu: Alsószer, Templomszer, Csörgőszer, Gyöngyösszer, Papszer, Pityerszer, Felsőszer. A szerek nevüket általában az elsőként ott letelepedő családról, földrajzi helyzetéről kapták. Kivétel ez alól Pityerszer, ami egy madárról, a pacsirtáról kapta nevét.
Nagyon pozitív tapasztalatként éltük meg, hogy bármerre mentünk, kicsi mancs jöhetett velünk, sehol nem okozott problémát, hogy a négylábú is ott van mellettünk.

Hozzászólás

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.

X